Video Games Live
Évek óta szeretnék elmenni egy szimfonikus koncertre. Mióta megtudtam, hogy egy évben egy, esetleg két alkalommal filmzenei koncertet is szoktak rendezni Pesten, jobban rápörögtem a témára. Még októberben utánanéztem és kiderült, hogy már sajnos lecsúsztam az ideiről. De helyette lesz más.
Ahogy a neve is árulkodik róla, a Video Games Live egy olyan rendezvény, ahol videojátékok zenéit adja elő egy szimfonikus zenekar, kórussal (!) kiegészülve. Na hát nekem sem kellett több, azonnal rohantam jegyet vásárolni a legközelebbi honlapig. Bizony nem olcsó mulatság, a legpóriasabb jegy is 4990 HUF-ba fájt a leghátsó sorba, de ez egy igen exkluzív valami, menjünk!
A helyszín a Syma csarnok C terme volt. Mondanom sem kell, hogy ez egy hangár. Inkább kiállítási helyszín, mintsem koncertre alkalmas tér. Ezen aggályaim nem is voltak alaptalanok. Habár elsősorban az akusztikától féltem, azzal végül nem volt különösebb probléma. Annál inkább a berendezéssel. Egy ücsörgős koncertről van szó, viszont a székek annyira bénák voltak, hogy fél óra után már egyáltalán nem volt kényelmes. Csináltam is róla fényképet:
Az előadás több, mint 2 órán át tartott, egy 15-20 perces szünettel a közepén. Maga a show eléggé rendben volt fényekkel, mindennel. A szervező csávó, bizonyos Tommy Tallarico villanygitáron be-beszállt némelyik dalba, valamint a konferanszié szerepét is eljátszotta. A dolog további érdekessége, hogy a mostani turnén a zenekar és a kórus tagjai mind magyarok voltak és csak most először játszottak idehaza. Fellépett még továbbá 2 dal erejéig egy Riva Taylor nevű csaj. Túl messze voltam, hogy jobban megnézzem, de elég szűk ruhában volt.
Az összes zenéből (kb. 20) talán 5-6 volt mindössze ismerős. Az első felvonásban szinte semmi olyan nem szólt, amit valaha hallottam volna. Többnyire japán Segás és PS-es játékok muzsikái mentek. Ezek nekem nem annyira jöttek be. A második félidő erősen indult, itt már több tetszetős dallam is felcsendült: Silent Hill, Uncharted (bár ez lehet, hogy még az elején volt), World of Warcraft. Ezek után viszont újra a japán játékok következtek.
Megmondom őszintén a katarzisélmény elmaradt. Kiderült, hogy nem vagyok annyira kocka, hogy túlságosan élvezzem. Tetszettek ugyan a felismert darabok, viszont sokkal több ilyet vártam. Szerettem volna hallani pl. a 3 Diabloból valamit, de ez sajnos nem teljesült. Mindenesetre nem bánom, hogy ott voltunk. Legközelebb inkább egy filmes koncertre megyünk egy arra megfelelő helyszínre (a Symát ebből a szempontból kerülni fogom).